Mi a Scrimshaw? 

A SCRIMSHAW (ejtsd: szkrímsó) grafikai jellegű csontvésés, mely nem egyszerűen csak egy technika, hanem külön képzőművészeti műfajjá nőtte ki magát, szenvedélyes , sőt híres gyűjtők táborát vonzva maga köré. 
Szó szerinti jelentése: "gondos munka", találó név!

Magyarul talán csontmetszésnek fordíthatnánk, de a világ minden táján scrimshaw-nak ismerik, a készítőt pedig scrimshander-nek nevezik. Lényege, hogy a felpolírozott csontra vésővel, karctűvel, árral, apró vésett vonalakat pontokat viszünk fel. Ezekben a kis „sérülésekben” megtapad a festék. A fényes felületekről a festék egyszerűen letörölhető. A részletgazdagon kidolgozott képek akár több száz munkaórát is igénybe vehetnek és több tízezer pontocskából és vonalból állnak.  A scrimshander-ek különféle irányzatokat képviselhetnek, úgy mint fekete-fehér munkák, színes alkotások, vagy szépia stílusban készített képek. Minél több színből áll a scrimshaw, annál nagyobb szakértelmet követel a készítőjétől. Persze az igazi művészek esetében nem csupán a színek, hanem a készítő csak rá jellemző, jellegzetes formavilága is megmutatkozik. Ráadásul ennél a munkánál nincs radírozási, javítási lehetőség, ami a csontra rákerül, az már ott is marad, vagy lecsiszolhatjuk az egész ábrát!  Legjobb alapanyagok az elefántcsont és a fosszilis mamutagyar, narvál fog, bálna fog, rozmáragyar, szarvas agancs, marha lábszár csont, ló csont, teve lábszár csont, víziló fog, varacskos disznó agyar, tagua dió.

A scrimshaw gyökerei egészen az őskorig nyúlnak vissza, de igazi fénykora a XVIII század végi Hawaii szigetekről indult, ahol a bálnavadászok készítették ámbrás cet (Physeter catodon)fogakra. Vitorlavarró tűvel, árral, késel készítették az ügyesebb matrózok ezeket az ábrákat. Témájukat gyakran a mindennapi életből merítették, a hit, kalózok, hajók és tengeri csaták, szép asszonyok, gyakran visszatérő alakok és formák. 

Az igazi, művészi igényű scrimshaw-ra azóta is egyre nő a kereslet.

A bálnavadászat betiltásával már-már feledésbe merült a scrimshaw technika. Szerencsére 1959-ben a Hawaii szigetek az USA 50.tagállama lett és az ide látogató turisták elkezdték vásárolni a történelmi relikviáknak számító csontmetszéseket, fölélesztve ezzel a hagyományokat. Sokan a kereslet hatására nekiláttak az elfeledett technikák felelevenítésére. Népszerűségét növelte, hogy a technikára nem kisebb hírességek is felfigyeltek, mint John Fitzgerald Kennedy, az USA elnöke.

Európában a 90-es években kezdet elterjedni a technika olyan híres mesterek által, mint Ritchi Maier vésnök vagy Éva Halat festő.

A minták országonként és tájanként nagyon különbözőek, hazánkban a pásztorok készítettek gyönyörű csontmetszéseket a XIX században. A nyugaton elterjedt festék helyett viaszt használtak és ezt a technikát „spanyolozás”-nak hívták. Ma már itthon is a festékkel készült scrimshaw-k az elterjedtek.

Köszönöm a sok szakmai segítséget és információkat: Paxy Zsoltnak, Csincsák Róbertnek, Harmat Attilának és a Késműves újság szerkesztőjének Fazekas József fegyverkovács és késművesnek. 

Források: 
Csincsák Róbert: Scrimshaw 
Paxy Zsolt: Scrimshaw és szaru faragások 
Harmat Attila: Scrimshaw és Bulino 
Fazekas József: Kardkovács

Ha még többet szeretne tudni a scrimshaw-ról Kattintson a kék feliratra: 
Csincsák Róbert: Scrimshaw