Ékszerek, órák, drágakövek, gyöngyök ötvös-technikai újdonságok

Idén is ellátogattunk a Müncheni ékszer és óra kiállításra. Engem elsősorban a drágakövek, az ötvös-technikai újdonságok és a legújabb trendek érdekeltek. Nem csalódtam! Aki idén nem volt ott, jövőre ne hagyja ki, mert érdekes, tanulságos!
Aki még nem járt ott, úgy tudná elképzelni a kiállítást, mint egy hatalmas vásárváros, ahová a világ minden tájáról érkeznek a kereskedők és vásárlók. India, Kína, USA, Németország, Olasz-és Török ország és sorolhatnánk a végtelenségig. A töméntelen látnivalón kívül, azonnal feltűnik a kedves fogadtatás, a „háttérben megbúvó” profizmus, igényes dekorációk és installációk. Azért hangsúlyozom ezt, mert nem csak az a fontos, hogy mit akarunk eladni, hanem az is, hogyan tesszük! Ma Magyarországon a kereskedők folyton a csökkenő keresletről és a szegényedő vevőkről panaszkodnak! De nézzünk csak meg egy hipermarketet, a nap bármely szakában! Szó sincs szegénységről. Az embereket meg kell szólítani, meg igézni és vonzáskörzetünkben tartani. A legjobb példa erre az Inhorgenta…
Mivel nagyon kevés volt az időnk (csak négy nap!) a kiállítás megtekintésére, pontos tervet dolgoztunk ki, hogy a látnivalók nagyobb részét befogadhassuk. Az első napot kizárólag a szerszámok és új technológiák tanulmányozására fordítottuk.
Meglepő, hogy fejlettebb országok ötvösei, milyen komoly technikával, egész kis gépparkkal rendelkeznek. Persze, ahogy mesterem mindig mondta: a legjobb szerszám is csak szakértő kezében működik megfelelően. Mégis elábrándoztam mennyivel könnyebb lehet számítógép vezérelt esztergagéppel-, lézerhegesztővel-, vagy elektromos vésőgéppel vésni. Ezek a berendezések nagyon borsos összegekbe kerülnek, melyek megtérülése itthon teljesen reménytelen. Professzionális teszterek, öntő-és forgácsoló gépek, pantográfok, sőt monitorra kötött mikroszkópok segítik az ötvös munkáját.
Második és harmadik nap a drágakövek színes kavalkádját próbáltuk feltérképezni.
Szembetűnt, hogy-a hazai piaccal ellentétben-nagy a kereslet a fantázia-csiszolású drágakövekre, melyek formája eltér a hagyományos bril- princes- ovál- stb. csiszolású ékkövekétől. Legkeresettebbek természetesen idén is a gyémánt- a rubin- zafír- és smaragd kövek voltak. Az ötvösök előszeretettel vásárolták az ún. csillagzafírt és csillagrubint, melyek közös jellemzői, hogy a rutiltű-kristályok egy olyan csillag alakú fehér fénysávot eredményeznek, mely a fény beesési szögének megfelelően változtatja a helyét a kő felületén. Roppant látványos! Nagy volt még a kereslet az opálokra is, melyek főként Ausztráliából érkeztek és a szivárvány minden színében pompáztak. Érdekes volt megfigyelni azt is, más országbeli ötvösök milyen „bátran” vásárolják az ún. színes drágaköveket, melyek, árban jelentősen olcsóbbak a (szerintem helytelenül) elsőrangú drágaköveknek nevezett ékköveknél. Csillogásban, szépségben nem maradnak el ezek a kövek sem társaiktól, sőt sokkal nagyobb színváltozatosságot mutatnak! Könnyűszerrel vásárolhatunk belőlük, akár 5-10 carat-osat is és a tervezésnél is szabadabban kezelhetjük őket, hiszen a méret és forma dolgában is szabadabban válogathatunk, mégsem lesz túlságosan magas az ár. Nem beszélve a színek összeállításának végtelen lehetőségéről!
Erről eszembe jutott, hogy amikor életemben először jártam Németországban, egy kedvelt hobbimra szántam első napom. Különböző ékszerboltokat kerestem fel, ahol eljátszottam azt az ember szerepét, aki semmit sem tud az ékszerekről. Számolatlanul tettem fel a kérdéseket: -milyen kő van benne, -hogyan készül, -mi az a fémjel, stb. Itthon ez a legjobb mulatság… Az ember olyan bődületes szamárságokat hall, hogy néha, ha eszembe jut egy-egy történet pukkadozom a nevetéstől és komolyan fontolóra veszem, hogy könyvben kéne kiadni. De nem így itt! Az eladók fölkészültek és segítőkészek. A szintetikus rubint nem „piros kő”-nek definiálják, hanem szintetikus rubinnak. A fémjel nem „próba”, se nem „pecsét”, egyszerűen csak fémjel. Ha 18 karátos ékszert kértem el tudták magyarázni egyszerű szavakkal, miben különbözik a tizennégy karátostól.
Hát, tisztelt kollégák, még van mit tanulnunk! Ne felejtsük el, hogy a vevőtájékoztatás eminens érdekünk! Az ember, aki véletlenül pont minket választ, hogy elkészítsük számára a hőn áhított ékszert, meg kell győzzük, föl kell világosítsuk, miért jobb egy kézzel készült egyedi ékszer, a gépi tömegterméknél! Ha látja, hogy szakmailag felkészültek vagyunk ez segít a bizalom megalapozásában, hiszen ez a szakma a bizalomról szól!
Negyedik napunkat a „fiatal” ékszertervezők munkáinak megtekintésével töltöttük. Ez is nagyon tanulságos volt! Kissé irigykedve vettük észre, hogy más országbeli ötvösök, könnyű szívvel készíthetnek akár 100gramm fölötti nyakékeket, valószínűleg van piaca, míg itthon alig készíthetünk 10-20 grammnál nehezebb ékszereket, ha el is kívánjuk adni őket! Nagy az érdeklődés a platina ékszerekre és gombamód szaporodnak a platinával dolgozó ötvösök. Legalább kétszerannyi platina nyakéket, gyűrűt és láncot láttam, mint a tavalyi évben! A nemesacél ékszerek is egyre inkább reneszánszukat élik, az olcsó alapanyaguk és magas csillogásuk miatt. Ezekkel főként a fiatalabb generációt célozzák meg.
Úgy láttam, hogy a kiállító ötvösök, iparművészek semmivel sem tehetségesebbek a hazaiaknál, de kicsit bátrabban nyúlnak a különleges anyagokhoz és merész formákhoz, sokkal kedvesebbek a vevőikhez, többet mosolyognak, mint a magyarok, talán ezért (is) sikeresebbek és gazdagabbak nálunk…


Mihalovits András ötvös ékszerbecsüs