Aki még nem ismeri a platina csodálatos tulajdonságait, magas fényű csillogását, kémiai ellenállóságát, értékmegőrző funkcióját, azoknak leírok most pár érdekességet a platináról.

A platinát – nem szándékosan ugyan – de már az ősi egyiptomi mesterek is használták ezüst helyett. Az ecuadori indián törzsek pedig ékszereket készítettek belőle a spanyol hódítók érkezése előtt.  A platina kémiailag nagyon ellenálló fém. Csak forró királyvízben, vagy oxidálószer jelenlétében sósavban oldódik.

A világ platinafém-termelésének 98%-a 3 országból származik: a korábbi Szovjetunió 49%-ban, a Dél-Afrikai Köztársaság 43%-ban és Kanada 6%-ban részesedik ebből. 

A platina 35-40%-át a benzinüzemű gépkocsik katalizátoraként használják fel.

A nemesfémek egyik legértékesebb tulajdonsága, hogy oxigénnel szemben tökéletesen ellenállóak.
A platina ebben is élen jár, nem árt neki az idő!

A használatban a platinából készült ékszerünk nem fog elszíneződni, mint az alacsonyabb színfémtartalmú aranyötvözetek. Megőrzi fényét és ragyogását akár egy gyógyvizes fürdőzés után is!

Érdekesség, hogy amíg nem tudták, hogy a platina milyen ritka és különleges tulajdonságú fém, a pénzhamisítók platinával „hígították” az aranypénzeket. A platinának a súlya ugyanis az óloméval vetekszik.
Ezért aztán 1758-ban a spanyol korona meg is tiltotta a platinával folytatott kereskedést.

Az észak-ecuadori Esmeralda és Atacanes inka aranymívesei a hódító fehérekkel ellentétben tudták, hogyan bánjanak a „nehéz ezüsttel”. Kemény kis szemcséihez némi aranyport kevertek, és izzó faszénen kis adagokban felhevítették a keveréket. A cseppfolyóssá vált arany beburkolta és kissé összeforrasztotta a platinaszemeket. A platina aránya a keverékben 55 és 60 százalék között mozgott, a többi arany volt és némi ezüst. Ezt fehér aranyhoz hasonló ékszerek és használati tárgyak készítésére használták.
Ennek az archaikus megmunkálási módnak köszönhetjük a legrégebbi és legszebb platinatartalmú dísztárgyakat az ó-egyiptomi leleteken túl.

1751-ben a platinát már külön elem gyanánt vizsgálták, meghatározták fajsúlyát, és leírták, mennyire ellenálló savakkal, lúgokkal szemben.

A XVIII. századi Franciaországban, Párizsban ebből az imponálóan nehéz fémből öntötték ki a mintául szolgáló méterrudat és kilogramm-súlyt, mivel hossza és tömege legkevésbé változik meg hőingadozások vagy a levegő páratartalmának megváltozásának hatására.

A XVIII-XIX sz. fordulóján Oroszországban még platina pénzt is kiadtak. Három ezüstrubelnek megfelelő dukátot, továbbá kettős és négyszeres dukátot veretett, összesen 1,4 millió pénzérmét, 4,5 millió rubel értékben.

A platina értéke a nemesfémek értéktáblázatán már az első világháború előtt az első helyre került, a második világháború után pedig az aranyét háromszorosan is felülmúlta.

Azóta is a legértékesebb nemesfém, hiszen nem csak ékszerek készítésére használják, hanem csontok rögzítésére is, mert teljesen szövetbarát és az egyetlen fém, amely testnedvekkel nem lép reakcióba!

Kilencven tonna ebből a súlyos nemesfémből csupán egy 1,6 méteres élű kockának felel meg!

Büszke lehet, aki ennek a ritka nemesfémnek a birtokosa, gondoljuk meg: a legjobb lelőhelyeken is csak három gramm (!) platina található egy tonna ércben!